Tartóprofilok
Az acél a ma ismert legkiválóbb tartószerkezeti építőanyag, mely önállóan (acélszerkezetként), vagy más anyagokkal kombinálva (pl. vasbeton szerkezetként) a legtöbb gyakorlati esetben alkalmas az építmények tartószerkezeteinél adódó műszaki követelmények kielégítésére.
Az építőiparban használt acélok előnyös tulajdonságai a nagy szilárdság és esetenként szívósság, valamint a szilárdsági és alakváltozási tulajdonságok tág határok közötti szabályozhatósága (hengerlési paraméterek speciális beállításával és hőkezeléssel), illetve a jó hegeszthetőség.
Nagy szilárdsága miatt az acél gyakran alkalmazott építőanyag, mert az ugyanakkora teherre méretezett tartók közül az acéltartó a legkisebb tömegű.
A tartóprofilok (idomacélok) különböző hengerlési és formázási eljárásokkal készült, szabványban rögzített kémiai összetevőkkel és fizikai tulajdonságokkal rendelkező a különböző acélszerkezetekben igen széles körben használt anyagok. A méretük, alakjuk, illetve az összetevőik a világ legtöbb országában szabványban szabályozottak, az Európában használatos tartóprofilokra ezen tulajdonságok az EN 10025-ös szabványban kerültek rögzítésre.
A tartóprofilok (idomacélok) legjellemzőbb fajtái:
- I –acél
- Szélesövű tartó (H-acél)
- U-acél
- Egyenlőszárú szögacél
- Egyenlőtlenszárú szögacél
- T-acél
Főbb felhasználási területek:
- építőipar (acélszerkezetek: hidak, csarnokok)
- gépgyártás (vasúti kocsik, pótkocsik, daruk)